close

"Hát nem tűnik úgy, hogy csak akkor döbbensz rá, milyen jó dolgod volt, miután már elmúlt?"

logo

Kathrina-Gyöngy

" Légy aki vagy: tiszta, higgadt és tündöklő! "


Analóg óra
óra
perc
másodperc
óra hátlap

Kösz, jól vagyok...

 

Sétáltam ma a belvárosban és néztem az embereket. Elgondolkodtam... Mindenki rohan, megy a dolgára, mert vinni kell a gyereket edzésre, menni kell munka után a másodállásba, hazafelé még be kell szaladni vásárolni... és sorolhatnám...

Olyan volt az utca, mint egy hangyaboly. Sem egymásra, sem önmagukra nem figyelnek oda az emberek, ez olyan furcsa...
 
Amíg nem történik valami, ami felébreszt minket ebből az álomból, és ki nem zökkenünk a mindennapok taposómalmából, addig így élünk.

De  ÉLÜNK???

Vagy csak mennek a napjaink, és bandukolunk a halál felé vezető úton? Soha senki nem tudhatja, melyik pillanat lesz az utolsó... De mégis halogatunk... Nem vesszük elő azt a drága étkészletet, amit nászajándékba kaptunk, és nem vesszük fel még a szép hálóingünket, mert majd akkor, ha...
 
És vajon lesz-e arra alkalmunk egyáltalán? És nem törődünk a testünkkel, a lelkünkkel, mert JÓL VAGYUNK és nincs semmi bajunk.

Valóban nincs? Vagy csak nem tudjuk, hogy van???
Óriási a különbség.  
 
 
                 " Kösz jól vagyok, egyébként nem érzek semmit."
 
 
Sokszor, de sokszor hallom barátaimtól, ismerőseimtől, amikor egészségről, prevencióról beszélgetünk.

Engedd meg, hogy elmeséljek egy történetet.

"Nincs szükségem semmire, mert jól vagyok, nem érzek semmit, majd ha érzek valamit szólok és elmegyek hozzád egy állapot felmérésre."- mondta ezt aranykezű autószerelőm H. Tamás is, minden találkozásunk alkalmával. Tamás élt- halt ( szó szerint) a munkájáért. Az év 365 napjából 340-et töltött a műhelyében, állandóan fejlesztett.

2012 júniusában egy szombati napon a legújabb munkáján dolgozott ( persze határidős ), amikor rosszul lett. Budapest kardiológia, infarktus, érelmeszesedés, leépülő szervezet.  
 
" Kösz jól vagyok, egyébként nem érzek semmit." 

Később Balatonfüred műtét, lábadozás a műhelyben, mert "nélkülem megáll az élet".  
 
2012 november vége, ismételt rosszullét, újra Balatonfüred.
2012 december 21 . Tamás névnap.     

 "Köszönöm jól vagyok, már nem érzek semmit"..., élt 48 évet...

Legtöbbünk hallott már hasonló esetről , és hálásak vagyunk, hogy ez nem velünk, nem a közetlen szeretteinkkel történt...A kezdeti rémület és hála után azt gondoljuk, velünk ilyen nem történhet...Elhatározzuk, hogy változtatunk eddig életvitelünkön, esetleg elkezdünk sportolni, vitaminokat szedni... és

És?...

Egy ausztrál nővér, aki haldokló betegeket ápolt, készített egy feljegyzést. Úgy vélte, mások is tanulhatnak ezekből az életvégi bölcsességekből, mert bámulatos az a tisztánlátás, ami a haldokló betegeknél tapasztalható.

"Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, és nem azt, amit mások elvártak tőlem."

Ez a leggyakoribb megbánás. Amikor az emberek visszatekintenek életükre, a fontosabb eseményekre, rájönnek, még álmaik, vágyaik felét sem sikerült valóra váltaniuk. A legtöbb embernek abban a tudatban kell búcsúznia a földi léttől, hogy a be nem teljesült álmokért egyszerűen ők maguk okolhatók, mert nem harcoltak értük kitartóan. Vagy nem voltak elég bátrak, vagy félelmeik miatt kifogásokat keresve halogatták a megvalósításukat.

 

"Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat."

A napi robot, a pénz utáni hajsza mellett nem marad elég idő a gyerekekre, párunkra, szüleinkre, magunkra. Kimaradnak az első lépések, a közös élmények, a minőségben és szeretettben eltöltött közös órák.. a barátokkal való találkozások...beszélgetések...

"Bárcsak szorosabb kapcsolatot ápoltam volna barátaimmal."

"Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzelmeimet."

Sokan azért nem mutatják ki érzelmeiket, mert így könnyebb megőrizni a békességet... vagy félnek a sérülésektől, visszautasításoktól...mit fog szólni?

Nem mondják ki, hogy "Szeretlek!", mert az gondolják ez gyengeség...

Nem mondják ki, hogy ez nekem rosszul esik, mert félnek az elvesztéstől...

Nem mondják ki , hogy csalódtam, mert félnek, hogy megbántanak...

Nem mondják ki, hogy dühös vagyok, mert félnek, hogy bántanak, vagy bántva lesznek...

Az eredmény közel sem vigasztaló, óvatos viselkedésükkel  középszerűek maradtak, nem teljesedtek ki, nem váltak olyanná, amilyenek Ők igazán. Ráadásul kutatásokkal alátámasztható tény, hogy elfojtott, ki nem mondott érzelmeink az alapjai fizikai és mentális szinten megjelenő számos betegségeinknek.

"Bárcsak boldogabb lettem volna."

Sokan halálukig nem jöttek rá, hogy a boldogság megélése saját döntésük...Szokásokat, hozott mintákat követtek... progaramokat,amik a boldogság megélését feltételekhez kötik

Majd akkor leszek boldog, ha...

A lista bővíthető!

De nem feledd:

-  a tudás, ami csupán csak a fejedben van semmit sem ér, amig nem kezded el   használni!

- nem elég reménykedni, mert az igen gyenge hit !

- az ÉLETet ajándékba kaptuk és túl drága, ahhoz, hogy elpazaroljuk !

- soha nem tudhatod, mikor lesz vége !

" Kösz jól vagyok, nem érzek semmit!"


 
2016.03.31

Hozzászólás / vendégkönyv


FalusiVakáció csoport
FalusiVakáció csoport
Hírlevél feliratkozó
Név:
E-mail:

Szeretnél egy ilyen weblapot teljesen ingyen?
Ez a weboldal a Nanoweb honlapszerkesztővel készült.
© Minden jog fenntartva.