logo

Kathrina-Gyöngy

" Légy aki vagy: tiszta, higgadt és tündöklő! "


FalusiVakáció csoport

Gondolatok

 

" Évezredek során alakult ki az a hit, mely szerint nem vagyunk méltóak a gondtalan boldogságra.

Ma viszont már elég mélyen vagyunk a félelmek tengerében ahhoz, hogy végre vágyunk elég erőteljes legyen az iránt, hogy megtapasztaljuk lelkünk szebbik oldalát.

A TUDATOSSÁG is egy ijesztő szó, hisz mindig azt az érzést kelti bennünk, hogy többnek kell lenni valaminél, valakinél.

Pedig csak egy fontos jelentése van - jelen önvalónknál/magunknál többnek lenni, hinni a saját erőnkben, a tökéletességünkben, a szerethetőségünkben. Mind a tudat részei vagyunk, egy célt követünk. Amiben különbözünk, az az eszközök használata életünk során. Alapjába véve a ránk épült , belénk ivódott mintáink az eszközök, melyeket talán itt az ideje lecserélni, mikor túl messze van a saját magunkba vetett hit elérése.

Ilyenkor sokan feladják.

Kérdezheted,miként valósítható meg a változás?

Azzal, hogy tudatosan mást választunk. A gondolataink vetülnek ki a világunkra. Azok jelennek meg amit gondolatainkkal megteremtünk, azok vagyunk, akinek gondoljuk magunkat.

Azonban félelmeink elfedik valós lényünket.

A megfelelés és a kiszolgáltatottság érzése lehetőséget ad egy erősebb személyiségnek arra, hogy "hatalmat" gyakoroljon a másik fölött.

Ez egyik felet sem emeli, igazából rombolást hoz.

De van az a pillanat, mikor ebből már nem kér a lélek, elég neki ebből a megtapasztalásból, és kiuatat keres a kitörésre.

Pedig csak választanunk kell. Kimondani, és elhinni, hogy minden lehetséges.

Ahogy írom ezeket a sorokat, már-már mulatságosnak tartom, ahogy bölcsen igyekszem megfogalmazni, milyenek is vagyunk mi, emberek. Pedig olyan egyszerű. Átfordult a bent a kintre, a szép a csúfra,a béke a félelmre.

Miért könnyebb hinni a nehézségekben, mint a minden lehetségesben?

Miért fogadjuk el a szenvedést, miközben lehetőség van arra, hogy megemeljük az élet minőségét?

Miért jobb a lelkek sötét oldalát látni, mint a tisztát, az eredendő ártatlanságot?

Miért természetes tragédiában együttérezni, és elmenni a  másik öröme mellett?

Áldja-e még valaki, ha valami jó történik vele? Ujjongással rohanunk-e társainkhoz ha megérint egy csoda egy-egy pillanatban?

Létezik-e még kegyelem. elfogadás és emelkedettség érzése azöröm iránt?

Választja-e valaki, hogy csak a szépet, a kedveset, és a békét veszi észre az életében?

Miért ettől félünk? Ahogy ilyet látunk, megriadunk és észre sem akarjuk venni. 

Pedig olyan egyszerű... csak újra kell tanulni és van lehetőség átalakítani, újrateremteni az életünket...

Figyelmünk iránya mutatja meg, hogy mit élünk, élhetünk meg most.

Itt vagyunk. Élünk. és a bezárult ajtókon bármikor zárat cserélhetünk... bármelyik pilalnatban.. mondjuk MOST és Itt azt választom, hogy kimegyek a fényre.

Nevetve búcsút mondok eddigi életemnek, hisz minden én vagyok.

Megengedem maagmnak, hogy rálássak a lelkem igaz világára, a gondtalan boldogságra.

Hangosan kijelentem, hogy már most ÁLDOTT vagyok! ÖNMAGAM és a VILÁG által! "

                                                                Pászka Andrea

 

Az írás nem az én írásom, de akár az enyém is lehetne. Olyan valaki lelkéből szól, aki ÉN vagyok, aki megjárta a legsötétebb mélységeket. Olyan valaki Ő, aki megmutatta, hogy kell a tanult tudást az életünkben alakalmazni. Aki sokszor feladni látszott, de mégsem tette!

 

2016.08.22

                         

 

 

 


Szeretnél egy ilyen weblapot teljesen ingyen?
Ez a weboldal a Nanoweb honlapszerkesztővel készült.
© Minden jog fenntartva.