Belső harmónia
" Úgy érzem, már nem is tudom, ki vagyok. Minden olyan gyorsan változik, hogy nincs egy biztonságos pont, ahol megvethetném a lábam... Kétségbeesetten próbálok a szálakba kapaszkodni, amelyek összetartják az életem, de állandóan kicsúsznak a kezemből. Érzem, hogy őrülten csüngök rajtuk, de minden szétesik körülöttem, és én nem tudom egybefogni. Egyszerűen nem ismerek magamra, és nem értem, hogy jutottam idáig." Lucy Dawson
Úgy gondolod mindent megtettél, úgy hiszed ennél többre már nem vagy képes, úgy érzed itt a vége, nincs tovább.... Leértél a gödör aljára...
Tudod mit? a legjobb helyen vagy, mert onnan már nincs tovább lefele, csak felfele, ha úgy döntesz...
Mivel telt eddigi életed? Próbáltál megfelelni... megfelelni a szüleidnek,a környezetednek, az óvónéniknek és barátaidnak, aztán a tanítóidnak, főnöködnek, munkatársaidnak, mindenkinek, csak egyvalakinek nem. Saját magadnak...
Próbáltál megfelelni... miért?...mert féltél...féltél, ha nem úgy cselekszel, gondolkodsz és érzel, ahogy azt elvárják tőled, nem fognak szeretni. Pedig számodra, mindenki számára ez a legfontosabb, ettől tudsz életben maradni...
HOGY SZERETSZ ÉS SZERETVE VAGY FELTÉTEL NÉLKÜL
És elfelejtetted a legfontosabbat!... ami számít, hogy önmagad szeresd
Hányszor tetted fel magadnak a kérdést: KI VAGYOK ÉN?
Hányszor tudtad rá választ? és mi volt a válaszod? legtöbbször csak érzeted,de pontosan megfogalmazni sose tudtad...talán mert nem is merted...talán mert nem is mertél szembenézni önmagaddal...
És most úgy érzed kicsúszott a lábad alól a talaj... de lehet még csak inog...és nem érted hogy jutottál el idáig, amikor TE mindent megtettél...
2016.03.22
Hozzászólás / vendégkönyv
|