Kathrina-Gyöngy

Kerüld el a rettegett... Változtass 1.

Kerüld el a rettegett betegségeket! Változtass!!! (1. rész)

Megdöbbentő vallomás a felismeréseimről, miközben évek óta már daganatos betegekkel foglalkoztam…

Egy fórumon megismerkedtem egy hölggyel (nevezzük Klárikának), aki megírta nekem a rákbetegsége történetét, hogy hogyan alakult ki, miken ment lelkileg, érzelmileg keresztül. Elolvastam…, és csak sírtam és sírtam… Nem tudom mennyi ideig tartott, amíg minden feszültség, keserűség, érzelem felszínre tört bennem a levele olvasása által.

…és akkor döbbentem rá valamire. Valamire, ami meghatározta a további Életemet. Megálltam… Hirtelen világossá vált bennem, hogy ott állok a „rák kapujában”. Ugyanúgy élek, ugyanúgy gondolkodom, kísértetiesen nagy a párhuzam.

Ez így nem mehet tovább, változtatni, változni kell, nincs mese! Akkoriban már jó néhány éve daganatterápiával foglalkoztam. Magyarul, olyan komplex testi megoldást ajánlottam, aminél ugyan éreztem és tudtam, hogy a lelki oldal nincs rendezve, és ezért a betegnek kell(ene) tennie, különben nem tud kimászni a bajából, de nem ismertem a megoldást, hogy mit és hogyan.

Én például azt gondoltam, jó a hangulatom, nem vagyok feszült, csodás a párkapcsolatom, megtaláltam a helyem a világában, rajtam min lehetne változtatni? De az egó csodákra képes. Elhiteti velünk, hogy ez így van...

Mert még magamat is sikerült becsapjam azzal, hogy milyen jól vagyok, pedig a felszín alatt ott "vigyorogtak" a befizetetlen számlák, és egyéb mélyen eltitkolt fájdalmaim és elégedetlenségeim, amik nyomasztóan hatottak rám.

Miután felismertem ezeket, és szembe mertem nézni a "sötét" oldalammal, még több félelem és rossz érzés jött a felszínre. Tudtam, hogy ezekkel tennem kellene valamit, mert olyan szinten lenyomtam őket a szőnyeg alá, hogy már észre sem vettem a "púpot". Csak az a baj, hogy amíg ezeket nem hozzuk fel a szőnyeg fölé, akkor ha egy vázát állítanánk rá, felborulna. Ahogy borulhat az egész életünk is ennek következtében.

Azt vettem észre a betegeimnél, hogy ha ezeket a problémákat felismerik, az már fél gyógyulás. Igazából arra kell rájönni, hogy mik azok a jelenlegi helyzetek, amikben azért ragadtunk benne, mert gátol a múltunk. A félelmeink..., az önbecsülés hiánya... Amikor elhittük, hogy nekünk úgysem sikerülhet, mert mi semmire sem vagyunk jók.

Sokat halljuk, hogy minden betegség lelki eredetű, ami így is van. Viszont a megoldások tekintetében kicsit másképp kezdtem el látni a dolgokat egy ideje. Rájöttem, hogy nem a múltat kell "turkálni", ahogy sokan teszik, mert azzal csak mélyebbre fogunk kerülni.

Minden problémát, amivel találkozunk, azt önmagunktól „kapjuk”, vagyis a felsőbb énünktől, vagy a lelkünktől. És ez a probléma nem büntetésként kerül az életünkbe, hanem tanításként. Vagyis azzal a területtel van dolgunk, ahol problémákat találunk.

A probléma pedig azért jön a felszínre, mert valahol nem úgy tettünk valamit, ahogy az életünk szempontjából előnyös lett volna. Magyarul letértünk az útról.

Még abban az esetben is így van ez, amikor úgy tűnik, hogy az a „valami” nem tőlünk függ. Ezek a dolgok nem születésünk óta vannak velünk, hogy majd pl. 33 évesen fog aktiválódni, hanem ahogy éltünk/élünk, az fogja ezt megteremteni.

Az Univerzumban rend van és minden mindennel összefügg. Vagyis az, hogy mi megtapasztalhassunk egy adott problémát, sok esetben más emberek közreműködése szükséges hozzá. (Pl. egy baleset, vagy egy anyagi probléma)

Vagyis azzal a problémával, amit meg kell oldanunk, lehetőséget kapunk a lelkünktől arra, hogy megtanuljuk azokat a dolgokat észrevenni, amiket látnunk kell(ett volna).

Figyeljünk oda arra is, amikor valamiből nagyon elegünk van. Ez is egy olyan tanítás, hogy ha észre tudjuk venni azt, hogy valahol, valamilyen szituáció nem szolgálja az érdekeinket, akkor merjünk belőle kilépni. Hiába titkoljuk el még magunk elől is, és teszünk úgy, mintha minden rendben lenne, muszáj észrevenni, hogy csak beletörődtünk, mert félünk kilépni belőle.

Vagyis nem úgy fogjuk visszakapni a problémáinkat, ahogy létrehoztuk, hanem csak olyan problémát kapunk, amiből tudunk arra következtetni, hogy merre van a kivezető út. Ezért nem a múltban kell keresni az okokat, hanem a jelenből kiindulva kell megtaláljuk a helyes utat.

A lelki eredet azt jelenti, hogy a múltbeli cselekvésünk következtében létrejön egy olyan probléma, ami már a kivezető utat fogja magában hordozni.

Tehát ne a múltunkat figyeljük, hanem a jelenünkre koncentráljuk és így könnyebben megtaláljuk azt, amerre mennünk kell tovább.

Amikor erre rájöttem, elkezdtem leszámolni a múltammal. A múlt nem szolgált már engem, mert azóta más ember lettem. Elkezdtem hálát érezni mindenért, ami addig nyomasztott, és megköszönni azt, amire megtanított.

Ekkor a probléma még nem szűnt meg, a csekkek továbbra sem voltak befizetve, de ha az ember képes egy magasabb nézőpontról, optimista hozzáállással szemlélni ezt, akkor rájön, hogy nem ragad bele a problémára. És innentől azt fogja magához vonzani, ami segíti őt abban, hogy meg tudja oldani.

Körülöttem is elkezdtek megváltozni a dolgok. Már nem görcsöltem azon, hogyan oldom meg, egyszerűen TUDTAM, hogy képes vagyok arra, hogy megoldjam. Megismerkedtem olyan emberekkel, akik ahhoz a vágyaimhoz juttattak közelebb, amiket igazán szerettem volna. És ehhez nem kellettek hónapok. Kigondoltam valamit, és már 1-2 napon belül megérkezett a segítség. Persze nem tálcán jönnek a megoldások, hanem olyan lehetőségeket kaptam, amik a következő lépcsőt jelentették az utamon. Nyitottá váltam és tudatosan figyeltem, mik jönnek, és mit szeretnének megmutatni.

Békében vagyok önmagammal és a körülöttem levő világgal. Rájöttem, amit tapasztalok, csak akkor tud rám rombolóan hatni, ha teret adok a számára. Tőlem függnek a gondolataim és tőlem függnek az érzéseim is, hogy mit érzek a történésekkel kapcsolatban.

Hirtelen átláttam és megértettem, hogyan alakulnak ki a daganatos betegségek, hogyan jutott Klárika abba a helyzetbe, hogy „beengedte” magába a daganatot, és mit is jelent az, hogy nekem változtatni, változni kellett ahhoz, hogy ezt az utolsó pillanatban elkerülhessem.

BERKES JUDIT NAPSUGÁR·2016. JANUÁR 6.